A Galimbertik. Galimberti Sándor (1883–1915) és Dénes Valéria (1877–1915) életmű-kiállítása

Életművük szétszóródott, elkallódott, csupán alig több mint negyven festményük maradt meg. Bár Galimbertinek szülővárosában, Kaposvárott 2002-ben már rendeztek egy kisebb életmű-kiállítást, az azóta eltelt két évtizedben jelentősen bővült az ismert képállomány, és a legfrissebb kutatások alapjában írták át e különösen összeforrt, kettős életmű történetét és szerepét. A kiállítást megelőző kutatás felfedte, hogy több, korábban Galimbertinek tulajdonított festmény nem ő, hanem feleségének, Dénes Valériának az alkotása.

A kiállítás a teljes ismert Galimberti–Dénes-anyag bemutatására törekszik. A két művész munkáin túl a kaposvári festő édesapja, Luigi Galimberti hagyatékában megmaradt alkotások most kerülnek első alkalommal kiállításra, ahogy Galimberti első feleségének, a cseh származású Lanov Máriának szülővárosából érkező gazdag festmény- és grafikai anyaga is először szerepel magyarországi tárlaton. A kiállításon 85 festményt és grafikát és számos dokumentumot láthat a közönség.

Galimbertiék tevékenysége a plein air naturalizmustól a szecesszión, majd a fauvizmuson át a kubizmusig, sőt bizonyos értelemben a futurizmusig ívelt, de hasonlóan széles pályán mozogtak Európa térképén is Kaposvártól Nagybányán át egészen Párizsig, Belgiumig és végül Hollandiáig. A tárlat a művész házaspár életének helyszíneit is bemutatja. Galimbertiék Párizsban a legmodernebb festőktől tanultak és közvetlen kapcsolatban dolgoztak velük, Dénes Valéria Henri Matisse tanítványa volt. Szinte minden évben kiállítottak a párizsi Szalonokon is, sőt 1914-ben, közvetlenül az első világháború kitörése előtt, önálló tárlatuk nyílt a Montmartre-on, a legendás hírű Galerie Berthe Weill-ben, ahonnan többek között Pablo Picasso és Henri Matisse karrierje is indult.

A világháború kitörése Franciaországban érte a művész házaspárt, akik az internálás elől Hollandiába menekültek, ahol megnyugtató körülmények között élhettek és dolgozhattak tovább. Galimberti azonban nehezen viselte, hogy miközben Európában háború dúl, ő nem a hazáját védi, így 1915 tavaszán hazautaztak Magyarországra. A festőt besorozták katonának s rövidesen indult is volna a frontra, amikor felesége júliusban tüdőgyulladást kapott, amely néhány nap alatt végzett vele. Dénes Valéria temetése napján Galimberti Sándor a budapesti Műcsarnok mögött szolgálati revolverével szíven lőtte magát.

A Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál keretében megvalósuló nagyszabású tárlat a Galimberti házaspár munkásságának eddigi legteljesebb bemutatása.

A kiállítás kurátora: Barki Gergely