Rövidülő jövő - Modern és kortárs alkotók kései korszakai

A kiállítás középpontjában a Németországban élő magyar művész, Perneczky Géza elmúlt évtizedekben készített akvarell-sorozata áll. A látogatók a 90 éves alkotó munkái mellett többek között Francisco de Goya, Vincent van Gogh, Camille Corot, Édouard Manet, August Rodin, Toulouse-Lautrec, Pablo Picasso művein láthatnak példákat az alkotókat késői korszakukban foglalkoztató témákra és művészi megoldásokra.

Napjaink közismert jelensége az age-izmus, amelyben már megjelenik az a gondolat, hogy az öregség nem (csak) nehézség, hanem a

másfajta gondolkodás és viselkedés lehetősége. A művészettörténetírás mindig kedvelte a korszakokban való gondolkodást, akár a különböző alkotói periódusokról, akár az európai művészetben egymást követő stílusirányzatokról volt szó. Ugyanakkor mindig sokkal nagyobb figyelmet fordított az alkotók kezdeti éveire, mint az alkotói pályafutások végére. Az időskor művészete sokáig tabunak számított, sokszor az érett korszakot követő hanyatlásként értelmezték. Ez a felfogás szélesebb társadalmi szinten is megmutatkozott, hiszen a modern, nyugati, urbanizált társadalmak a mai napig a fiatalságot tartják nagyobb értéknek. Mára azonban a „kései stílus” önálló fogalommá vált és számos önálló kutatás, tanulmánykötet és kiállítás foglalkozik különböző művészek „late” vagy „last” munkáival.

A kiállítással arra szeretnénk rámutatni, hogy az alkotók kései éveinek munkái nem megkésett alkotások, hanem az életmű izgalmas alkotóelemei. Egyéni gondolkodásmódtól – és nem az öregséghez társított általánosító „tünetegyüttestől” – függ, hogy a kései művek frappáns lezárói az életműnek, vagy lendületes újrakezdői egy alkotói utazásnak, esetleg felszabadult, tét nélküli, örömjátékból született megkoronázásai egy jelentésben gazdag pályafutásnak.