TIHANYI 140. Gergely Mariann kurátor tárlatvezetése

A művész életpályáját súlyos személyes tragédia kísérte végig: tizenegy éves korában agyhártyagyulladás következtében elvesztette hallását; süketsége miatt hangja eltorzult, nehezen beszélt, szájról olvasott. Akadémiai iskolákat nem végzett, sajátos festői és rajzstílusát – helyzetéből adódóan – a világhoz viszonyuló egyéni látásmódja alakította. Tihanyi fiatalemberként járt Nagybányán, festőkkel, írókkal barátkozott, a korszak értelmiségi köreiben mozgott. 1919 telén külföldre emigrált, és soha nem tért vissza Magyarországra. A Nyolcak művészcsoport fontos alakja volt, 1918-ban a Kassák-féle MA-kör kiállítótermében volt önálló kiállítása, így már ismert művészként hagyta el az országot. Élt Bécsben, Berlinben, Párizsban, majd New Yorkban, a harmincas években pedig visszatért a francia fővárosba.

Tihanyi a korszak nemzetközi művészeti stílusaihoz kapcsolódott, Berlinben, Párizsban ismerte az avantgárd művészet jeles képviselőit. Munkásságának legjelentősebb vonulata az ismert személyiségekről festett portrésorozata. A magyar hírességek mellett (Kassák Lajos, Fülep Lajos, Ady Endre, Babits Mihály, Tersánszky Józsi Jenő, Kosztolányi Dezső, Pátzay Pál, Bölöni György) megörökítette a nemzetközi művészeti szcéna jeles tagjait (Ivan Goll, Diego Rivera, Tristan Tzara, Marinetti, Brassaï) is. Többen Oskar Kokoschka portréfestészetéhez hasonlították expresszív hangvételű munkáit. Az életpálya utolsó éveiben izgalmas absztrakt képeket festett, 1932-ben csatlakozott az Abstraction-Création nemzetközi művészcsoporthoz.

A kiállításról bővebben.