Sun Kil Moon (USA)

Esetében azonban nem a mennyiség, és a hosszú pálya a lényeg, hanem hogy alkotásai közül legalább öt-hat ott szerepel az elmúlt három évtized legfontosabb albumai között.

gitár, ének: Mark Kozelek

Mark Kozelek már a kilencvenes évek első felében, a Red House Painters nevű zenekarával kiadott nagylemezei miatt kultikus státuszba került. A lassú, merengő slowcore stílus egyik legjelentősebb képviselőjeként 1992-93 folyamán a korszak máig hozsannázott albumai közül három is a formáció nevéhez köthető (Down Colorful Hill, Rollercoaster, Bridge), de a későbbi, már folkrockosabb kiadványok is mind emlékezetesek. Az együttes 2001-ben szűnt meg, de eddigre a zenekarvezető már túl volt saját nevén, Mark Kozelekként a szólóbemutatkozáson, majd 2003-ban egy másik együttest is útnak indított, a Sun Kil Moon aztán idővel afféle váltakozó társakkal kiegészült szólóprodukcióvá alakult, de ezen a néven is nagyhatású albumok mérföldkövezik a dalszerző pályáját. Rögtön az első, a 2003-as, Ghosts Of The Great Highway az egyik legnagyobb becsben tartott 21. századi folkrock-lemez, de a 2014-ben megjelent Benji című LP is hatalmas kritikai- és közönségsiker volt. Az epizódszerepekben színészként (Majdnem híres, Vanília égbolt, Ifjúság) is feltűnt Kozelek mindig is nagyon személyes szövegeket író dalszerző volt, de poroszkáló tempójú stílusa ezután végképp naplószerű dalok formájában folytatódott, legutóbbi két albuma, a Welcome to Sparks, Nevada és a Lunch in the Park a szerző 2020-as évét dokumentálja. A zenei világa ezzel együtt is változatos, sokrétű: folkot és elektronikát összeeresztő kiadványok, karácsonyi dalos feldolgozáslemez, saját képére formált AC/DC-dalok, a drone metalos Jesuval közös kiadvány, minimalista spoken word-LP, kamarajazz – nagyon sok minden belefért az elmúlt harminc évbe. Leginkább persze hol száraz humorú, hol katartikus dalok, amikből erre az estére, második magyarországi koncertjére is jut jónéhány.