Rinocérosz - a térkép megvadul | Schein Gábor író, költő és Geskó Judit művészettörténész beszélget a Kentridge kiállításban

Schein Gábor Ó, rinocérosz című verses regényében Europét, a szidóni szüzet egy fehér rinocérosz rabolta el. A fehér bikával a krétaiak királyuk afrikai származását akarták feledtetni. És hogy szívükben sosem lakott béke. A könyv Európa görög alapításmítoszának játékos átírásával veszi kezdetét, hogy ezt követően különböző hosszúságú prózaversekben vagy néhol kötött formákban kövesse nyomon ebből a kimozdított perspektívából Európa érzelmi és politikai történetét. A rinocérosz, aki egyszerre hordoz isteni, emberi és állati tulajdonságokat, konkrét lény, és a nézőpontok kimozdítottságának, kimozdíthatóságának történelmi jelölője. Kulturális, politikai, testi és érzelmi aspektusok keresztezik benne egymást, miközben végig trappol a térképen és a korokon. Ennek a vad vágtának, amelyet korunk politikai, vallási, társadalmi kérdései formálnak, nem lehet más hőse, mint a rinocérosz, ez a mítosz nélküli, ősi lény, amely Dürernél egyszer már egy születő új korszak változó perspektíváinak és bizonytalanságainak allegóriájává vált. Hasonlóképpen talált William Kentridge is Dürer művészetére, és merített belőle esztétikai, technikai és tartalmi inspirációt. 2005-ben készített három rinocéroszvázlata és 2007-es rinocérosz-litográfiái új, bizarr pozíciókba helyezik Dürer rinocéroszát. A dél-afrikai tapasztalatokat megidéző hatalmas processziói, ugyancsak magától értetődően utalnak Dürer művészetére, miközben egy korszak nagy lenyomatát alkotják meg. Kentridge és Schein Gábor gondolkodását meglepően erős szellemi kapcsolat fűzi egymáshoz.