Művésztelepeink – Szolnok és Fényes Adolf

Tárlatvezetés-sorozatunkban a legjelentősebb magyar művésztelepek történetét göngyölítjük fel, legkiemelkedőbb művészeik alkotásain keresztül.

Pest-Buda után Szolnok volt a magyar festészet második nagy művészeti centruma. Az 1850-es évektől egyre több osztrák festő töltötte itt a nyarakat, majd később Deák Ébner Lajos, Mednyánszky László, Vaszary János, Fényes Adolf is megfordult itt, mígnem 1902-ben hivatalosan is létrejött a szolnoki művésztelep, amely azóta is folyamatosan működik. Hosszú ideig Szolnok volt a nyugatról érkező vonatok végállomása, így a Párizsból, Bécsből, Pestről érkező művészek számára tulajdonképpen itt kezdődött az egzotikus és titokzatos Kelet világa. Perzselő napsütés, a Tisza széles folyama, csordák, ménesek, színes népviseletek, s az a régi világ, amely az elmúlt évszázadokhoz képest szinte alig változott valamit.