Betonba hímezve

“Múzeumban dolgozni kiváltságos állapot. Aki egyszer megtapasztalja, még akkor is visszavágyik, ha később máshol folytatja. Amikor a Magyar Nemzeti Galériában dolgoztam, a műtárgyak lassan a mindennapjaim, szinte a családom részévé váltak.

Az egyik legkedvesebb számomra a gótikus gyűjtemény. Szenvedélyesen szeretem az öregember-arcú kisjézusokat, a kivájt hátú S alakú Madonnákat, azokat a kedves, sokszor megmosolyogtató megoldásokat, amelyekben a középkori mesterek emberi esendősége megmutatkozik. És ott ül fáradtan a kedvenc zarándokom is Zalaszentgrótról, egy hegy lábánál.
Ugyanilyen fontos számomra a kortárs gyűjtemény is. El Kazovszkij vándorállata, Pauer Gyula meghasadt Mayája, és Imre Mariann Szent Cecíliája, ami a legmeghatározóbb és legerősebb múzeumi élményem.

Ezek nélkül a műtárgyak nélkül nem született volna meg a Betonba hímezve című regényem. És nemcsak a könyv lenne más nélkülük, hanem én magam is.”